Nem tudom, mi az emberek leghőbb vágya. Szívesen kideríteném egy kérdőívezős házi feladat alkalmával. Fognék egy köteg lapot, és kiosztanám a szaktársaim között, rajta a következő kérdéssel: Mit szeretnél a legjobban? Ha lenne hatalmam hozzá, megfognám a kezüket, rájuk mosolyognék, és azt mondanám, holnapra meglesz szíved leghőbb vágya.
Sőt, folytatom álmodozásomat: mindenkit megkeresnék a világban, és egytől-egyig végighallgatnám őket, hiszen megannyi gondolat, titok, sóhaj vár még teljesítésre.
De hova szaladok, hiszen még a saját leghőbb vágyam is előttem áll, és sajnos teljesíthetetlen. Szeretem a közmondásokat, és igyekszem azok szerint élni, így amíg a házam előtt nem söpörtem fel, nem tudok segíteni. Sok piszok ragadt rám azóta, mióta megfogalmazódott bennem ez a vágyam. Piszoknak én azokat a szokásokat érzem, amelyeket felvéve kicsit mértéktelenül űzöm: vásárlás, evés, ivás, játék, stílus. Most tartok ott, hogy próbálom levetkőzni ezeket a dolgokat, szóval egyfajta változás küszöbén állok.
A blogom többek között erről a változásról fog szólni, és én úgy tartom, hogy minden ember élete egy kis bimbózó virág- ne ócsároljuk, hadd mesélje élettörténetét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.